Kisgyermekes családoknak nyújt támaszt, segítséget – ingyenesen – önkéntesek által, akik igen felkészültek. Emberi találkozásokból születik. Van egy önálló személy, aki felajánlja az együttműködését. Van egy fogadó család, aki segítségre szorul – átmeneti időre. Az önkéntes pedig a nehéz időszakot türelmesen, megértően, megbízhatóan, sok-sok szeretettel vészeli át a családdal együtt. A cél: a szülők megerősítése a szülői szerepben, segít a problémákat megelőzni, mindezt nagy szeretettel és sok derűvel.
A szolgálat ereje abban van, hogy igen egyszerű, hiszen elfogadja a másik embert, ott áll a család mellett, de nem oldja meg a család problémáit. Ha hasonlítani kellene valamihez, olyan, mint „egy fiatal fa mellett egy karó”.
Ma már hivatalosan is a miskolci csapathoz tartozom. Mindig is célomnak és feladatomnak tartottam a mások segítését, de mióta nagymama vagyok, tudom, hogy a mai fiataloknak sokkal nehezebb az életük. A nagymamák nagyrészt még aktív dolgozók, az ő segítségükre még alig-alig számíthatnak a fiatalok, s zömében messze kerültek a szülői háztól.
Azt érzem, hogy nem vagyok felesleges, bár a nyugdíjazáskor megijedtem, hogy nincs tovább rám szükség. Most már tudom, hogy ott leszek, ahol szükség van rám. Hogy érzem magam? Fontos vagyok egy közösségben, nagyszerű emberekre találtam, s biztos vagyok benne, hogy tartalmasan fogom a jövőben is eltölteni a nyugdíjas napjaimat.
Hogy mikor tud a nyugdíjas másokon segíteni? Ha rendben van testileg-lelkileg, ha harmonikus, kiegyensúlyozott. A csapatban azt láttam, hogy mindannyian ilyenek. Ez nagyon jó dolog.
Forrás: Az Otthon Segítünk Alapítvány színes világa – az első 15 év kiadványból, Tóthné Gyulai Mária, miskolci önkéntes írása
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges