- Gyerekeim megnőttek, nyugdíjas lettem. Szerettem volna valami hasznosat csinálni és mivel szeretek gyerekekkel foglalkozni, ennél az alapítványnál jelentkeztem. (Bocskor Irénke)
***
- Aki egyszer belekóstol az önkénteskedésbe, nehezen tudja abbahagyni. 5 évig vezettem egy nagycsaládos csapatot, majd amikor elköltöztünk kerestem a lehetőséget, hogy ismét hasznossá tegyem magam. (Kraiss Ildikó)
***
- Nyugdíjas lettem, a szabad időmben szerettem volna hasznos lenni, másoknak segíteni. (Sólyom Györgyi)
***
- Arra vágytam, hogy ne csak a magam nyugalmát keressem, hanem másnak is örömet szerezzek. (Karádi Márta)
***
- Több szabadidőm lett, amiből szerettem volna a „köz” számára is biztosítani. (Nagy Éva)
***
- Nagymama vagyok, három pici unokával, akik távol élnek tőlem, így ritkán találkozunk egymással. Évente 2-3 alkalommal vagyok velük „testközelben”, egyébként marad a skype. Úgy éreztem, vannak szabad vegyértékeim, tapasztalataim a gyereknevelésben és szívesen „babáznék” illetve segítenék rászoruló fiatal szülőknek. (Kertészné Vadász Emília)
Azt kaptad-e, amire számítottál?
-Teljes mértékig. Szeretek itt segíteni. (Bocskor Irénke)
***
-Nem. Sokkal jobbat, olyan emberek társaságát, akiktől mindig lehet újat tanulni emberségből. (Kraiss Ildikó)
***
-Igen, és közben önmagamat is jobban megismertem. (Sólyom Györgyi)
***
- Többet kaptam, mert nagyon számítanak rám és várják a következő találkozást. (Karádi Márta)
Miért szeretsz önkénteskedni?
- Jól esik segíteni, nagyszerű látni a gyerekek arcán az örömet, amikor találkozunk. Ez nekem egy kellemes program, szeretetet adhatok és kaphatok, Kb. 4 éve csinálom, és ameddig tudom, folytatom. Heti egy alkalom igazán nem megerőltető, úgyhogy remélem, még sokáig segíthetek. (Bocskor Irénke)
***
- Ma önkénteskedésnek hívjuk azt, ami régen természetes része volt az életnek. Azt, hogy figyelünk egymásra és ha valaki bajban van, akkor segítünk, mint egy nagy család vagy egy tágabb összetartó közösség. Azt gondolom, hogy az önkéntesség nem munka, hanem az egészséges ember életének természetes része. (Kraiss Ildikó)
***
- Mert minden találkozás után hazafelé fáradtnak, de mégis könnyebbnek érzem magam. (Karádi Márta)
***
- 2014 nyara óta önkénteskedek, már 3 családnál voltam. Jó érzéssel tölt el, hogy segíthetek családoknak, hogy egy kicsit tudom tehermentesíteni az anyákat. (Nagy Éva)
***
- Tanulságos volt a tréning amit elvégeztünk 2014-ben. Rájöttem, hogy mennyi mindent nem tudok az engem körülvevő világról. Nagyon jó dolog segíteni. Csodálatos élmény amikor a gyerekek elfogadnak, várnak és az anyukák is figyelnek, tanulnak, sőt megnyílnak. Jelenleg a menyemnek segítek, és az alapítványi munkát átmenetileg szüneteltetnem kell. (Csiki Györgyné)
***
- Jó érzés adni magamból és jó érzés a pozitív visszajelzés gyerektől, szülőtől egyaránt. (Kertészné Vadász Emília)
***
-2009 óta önkénteskedem. Mert azon kívül, hogy kész vagyok segíteni, nem felejtettem el, amikor kicsik voltak a gyermekeink, minden segítség nagyon jó volt a feleségemnek, gondolom, minden anyának elkél a segítség. (Max Gábor)
***
- Megkérdezte az egyik kislány tőlem:
- És ti ezért kaptok pénzt?
- Nem, tudod, hogy azért jövünk, mert szeretünk titeket.
- Tényleg, azért? - és ragyogni kezd a kislány.
- Hosszú ideig jártam két kis ikerfiúhoz. A két kicsi sokban különbözik, az örömét is másképp fejezi ki. Ha megérkezem egy hét után, Viktor nevetve nyargal a lakáson keresztül, incselkedik velem, néha odafut hozzám, hogy azonmód pattanjon is le rólam, folytatva száguldását egyik helyiségből a másikba. Alex viszont odaszalad hozzám, karjaimba veti magát, belém csimpaszkodik és a vállamra hajtja a fejét. Tegnap viszont, ahogy a helyére raktam a lábait a kocsiban, hogy ne rugdossa már a tesója fejét, finoman megfogta a karomat, ráhajtotta a fejét, mosolygott és átszellemülten motyogott még nem érthető babanyelvén. Megható volt. Percekig álltam így a kocsi mellett, mert nem akarta elengedni a karomat, és én sem igyekeztem annyira szabadulni :-). Azt is csinálja, hogy amikor tolom őket, hátra-hátrafordul, rám néz és mosolyog. És ezt időről időre megismétli. Olvadozom ilyenkor, és megsimogatom a buksiját. Egészen szertartásszerű már. (Jankai Csilla)
Forrás: Szemelvények „Az Otthon Segítünk Alapítvány színes világa – az első 15 év” kiadványból
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges