Nem vagy egyedül

Mindannyiunknak vannak olyan napjai, hetei, amikor úgy érezzük, nem vagyunk jól mentálisan. Akár egy külső életesemény, akár a saját energiatartalékaink lemerülése okozza (vagy akár mindkettő), ilyenkor nehéz lehet egyedül lenni magunkkal, a gondolatainkkal, de sokszor még a párunkkal vagy családunkkal is.

A tárgyaink tényleg örömet szereznek, vagy csak a lakásunkat töltjük meg velük? Mennyire határoznak meg minket a dolgaink? Csak eszközök vagy függünk is tőlük? A 100 dolog című vígjátékban ezeket a kérdéseket feszegetik.

Imádom a májust és azt, hogy ilyenkor sok időt lehet kint tölteni a kertben. Ki is mentem a kertbe, lefeküdtem a fűre és csak bámultam a felhőket. Zen a maximumon!!!

Az Otthon Segítünk önkéntesei most nem mehetnek a családok otthonába, de várják hívásodat, ha szeretnél beszélgetni, megosztani gondolataidat, kérdezni tőlük, és érezni, hogy nem vagy egyedül!

Nézegetem a közösségi posztokat: csodálom a fennséges házi kovászokat és magvas bucikat. Elidőzöm a jógavideókon, meg a kézzel készített tavaszi dekorációkon, és megint arra jutok, hogy valamit nagyon, de nagyon rosszul csinálok.

Te is érezted ezt az elmúlt 6 hétben? Én igen, lassan már naponta, legalább egyszer rámtör az érzés, hogy feladom és felmondok... Nem megy nekem ez a bezártság, a digitális oktatás, és néha már úgy érzem a home office sem...

A család számára minden nap (kétszer) valami viszonylag újat kell az asztalra tenni, amit meg is esznek és ami egészséges is. Írtam egy listát a reggeli/vacsora ötletekről – hátha segítséget jelent másnak is.

Várom, nagyon várom, mikor jön be egy kedves felnőtt a szobámba és kapcsolja fel a villanyt, megnyugtató szavakat suttogva:
- Ne aggódj! Nincs ott semmi. A szörny már elment és nem jön vissza. Nyugodj meg! Most már minden rendben van!

Minden rosszban van valami jó. De mi lehet a pozitív hozadéka ennek a lélekfacsaró állapotnak, amiben március elején találtuk magunkat?

A home-school igazgatója, a férjem, a mai nappal elrendelte a tavaszi szünet véget és az oktatás megkezdését. (Nálunk a szünet is hamarabb kezdődött egy nappal a diákok nyomására!)

Féltjük őket. Az egészségüket, az életüket... hiszen a járvány miatt ők, a 65 év feletti szeretteink vannak leginkább veszélyben.

Ez a húsvét kicsit más volt mint az eddigiek. Most a család fiai nem indultak el locsolkodni és mi, lányok se vártuk a locsolkodókat. Választhattam, hogy egy nap lesz a sok karantén-nap közül, vagy ahogy lehet, ünneppé tesszük.