Ilyenkor az ember minden követ megmozgat, hogy tökéletesre sikerüljön az ünnep.
Díszbe öltözteti az otthonát, jó esetben a szívét is.
A karácsony semmivel sem összehasonlítható élmény. Együtt a család, a hétköznapok rutinjából kiszakadva végre van idő a másikra figyelni, együtt örülni, élvezni egymás társaságát.
Van azonban egy másfajta karácsony is. Ahol kétszeresen is nehéz terhet ró az ünnep az érintettekre, ahol a karácsony is lábujjhegyen jár…
Ahol az egyik szülő nem lehet jelen, mert máshol tölti a karácsonyt vagy már mással... esetleg eltávozott az élők sorából.
Próbál helytállni az édesanya /apa/, magára vesz minden gondot, feladatot, miközben a fejében csak úgy zakatolnak a miértek.
- Miért velem történik mindez??
- Miért kerültem ilyen helyzetbe??
- Mit csináltam rosszul??
- Mivel érdemeltem ezt ki??
A magányos monológoknak se vége se hossza.
Sokan érzik úgy, hogy szinte összeroppannak a súly alatt, túlvállalják magukat a gyerek/ek/ miatt, miközben a bensőjükben ádáz csata dúl.
A karácsony a szeretet ünnepe, de felszínre hozza a sok megoldatlan feszültséget is.
Itt már nem működik a hétköznapok struccpolitikája.
Érdemes az alábbi szempontokat figyelembe venni, hogy minden érintettnek könnyebb legyen átvészelni ezt az időszakot.
- A gyerekek mindkét szülőjüket szeretik. Nem szabad arra kényszeríteni őket, hogy valaki pártjára álljanak ebben a helyzetben. Így is a legtöbb gyerek fejében megfordul, hogy esetleg ő az oka anya,apa szétköltözésének. Az egészséges lelki fejlődés szempontjából viszont mindkettejükre szüksége van! A veszekedések, vádaskodások, egymás túllicitálása senkinek sem tesz jót, csak megmérgezi az amúgy is illékony karácsonyi hangulatot. Természetes, hogy az egyik fél jóval nehezebben teszi túl magát a megváltozott körülményeken, de nagyon komoly károkat tud okozni a csemeté/k/ személyiségében, ha túlzottan bevonja ő/ke/t a saját lelki vívódásába.
- Célszerű egy újfajta karácsonyi protokollt megbeszélni a felnőtteknek, amivel a gyerek/ek/ biztonságérzete is fokozatosan megerősödik.
- Még nagyobb kihívást jelentő helyzet, ha az egyik szülő meghalt. A fájdalmas veszteséget felerősíti a szeretet ünnepe, a közös „csodavárás” elmaradása, a sok felbukkanó emlék, a hiányzó teríték. Természetes vágy, hogy csak még egyszer vele lehessünk. Fontos sokat beszélgetni ilyenkor az érzésekről, egymást vigasztalni, ezzel is elősegítve a gyászmunkát. Minél inkább tabutéma az elhunyt, annál nehezebb elengedni.
Ha másképp nem megy, akár terapeuta segítségét is célszerű igénybe venni.
Kisebb gyermeknél egyszerűen, a világképének megfelelően beszélgessünk az eltávozottról, s a kérdéseire is így válaszoljunk. Nem baj, ha azt látja, sírunk közben, ez természetes reakció. A sok felbukkanó emlék között előbb-utóbb olyan is felbukkan, ami megnevettet.
Tudom, hogy nagyon embert próbálóak a fenti élethelyzetek. Közhely, de igaz: Az idő szép lassan begyógyítja a sebeket, és ha végigmentünk a feldolgozási folyamaton, megerősödve, szinte újjászületve állunk készen az újratervezésre.
Áldott, békés karácsonyt, boldog ünnepet, és nyugodt, csodaváró pillanatokat kívánok minden kedves olvasónak!
Transzperszonális pszichológus
![](https://kecskemet.imami.hu/sites/default/files/feltoltesek/kecskemet/vilmosne.jpg)
www.facebook.com/Gondolatébresztegetők
Tel: 70/676-0110
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges