Hatosztályos vagy nyolc? Menjen vagy maradjon?

Mi az hogy hat- vagy nyolcosztályos gimnázium?

Sokan emlékszünk rá, hogy mennyi anyagot tanultunk feleslegesen kétszer történelemből, magyarból, mert tananyag volt felső tagozatban az általánosban is, majd a gimnáziumba is. A hat- vagy nyolcosztályos keretrendszer lehetővé teszi a tananyag egyenletesebb eloszlását. Ez jónak hangzik!

Az óraszám itt sem magasabb (például egy két tannyelvű általánoshoz képest), ugyanakkor a tananyag bizonyos átrendezése lehetővé teszi, hogy a gyerekek mélyebb ismereteket szerezzenek, és tehetséggondozó programokban is részt vegyenek. A terhelés jóval nagyobb, hiszen a gimnáziumi közegben az általános iskolákhoz képest a gyerekeknek sokkal önállóbbá kell válniuk.

A hatosztályosban már folyik a gimis élet

Az általános iskolából kilépve olyan közegbe kerülnek a gyerekek, ahol általában nagyobb kulturális és programbeli sokszínűség jellemző. Sokkal intenzívebb, „gimis” társasági élet, az egész éven átívelő sí-, vízi-túrák, táborokban aktív a közösségépítés. A hosszú távú cél pedig az, hogy nyelveket beszélő, sokoldalúan művelt érettségizők lépjenek ki az intézményekből és az elsők között üljenek be az egyetemi padsorokba.

Életcél és pályamodell is a hatosztályos gimnázium, és az is tény, hogy nem mindenki alkalmas ebben a modellben folytatni a tanulmányait.

Azonban „kis” általános iskolásoknak (és a családnak is) komoly felvételi procedúrán kell átesniük, ami kudarcélményeket is tartogathat.

Mégis, miért népszerű a szülők között a hatosztályos modell?

Rögtön érthetőbb a szülői motiváció a statisztikák alapján: ezekbe az iskolatípusokba járók esélyei jobbak a bekerülésre az általuk választott felsőoktatási intézménybe; sikeresebben érettségiznek, érik el a nyelvvizsgát, jobban teljesítenek a sokat emlegetett PISA-felméréseken.

A hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban tanító szakembergárdára jellemző a fiatalabb, illetve a magasabb végzettségű pedagógusi összetétel, ami nagyon nagy hívóerő még akkor is, ha önmagában  nem százszázalékos garancia a minőségre.

Az általános iskolai keretből kilépő gyerekek is vonzónak találják az ezekben az intézményekben sokszor tágabb lehetőségeket biztosító nyelvi képzéseket, különlegesebb projekteket, programokat. És természetesen az a tudat, hogy már 10-12 évesen gimnazista lehet az ember, sem elhanyagolható.

Az ellenzők között jellemző aggodalom, hogy az elért eredmények tekintetében mennyi az intézmények által hozzáadott érték, és mennyi tudható be annak a statisztikai ténynek, hogy eleve a jobb képességű gyerekeket veszik fel ezekbe az iskolákba.

Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a PISA-teszteken és a felvételin is perdöntő szövegértési és logikai készségek megalapozása már az iskoláskor előtt, a családban történik.

Országosan jellemző hogy a „sima” általános iskolák felső tagozata sokszor a tanári gárda és a gyerekközösség tekintében is „felhígul” az alsó tagozathoz képest. A tanulók egy része ugyanis másik jobbnak vélt intézménybe megy, kisebb létszámmal, sokszor kevesebb erőforrással mennek tovább a felső tagozatok, összevonásokra lehet szükség, sok intézményben azok maradnak akiknek kevésbé fontos a továbbtanulás. Az általános iskolák eközben minden lehetséges eszközzel igyekeznek gátat vetni az elvándorlásnak.

A nyolcosztályos gimnáziumról

Igen, ilyen is van. Negyedik osztályban, 10 éves kor körül lehetőség van már a váltásra. Ez egy nagyon komoly szűrő, végül az ilyen korú gyerekek mindössze mintegy 4 százaléka kerül nyolcosztályosba. Sokszor csak a szülő szeretné „tét nélkül” kipróbálni, mit tud a gyerek.

Egyértelmű, hogy jó eséllyel csak akkor kerülhetnek be, ha különórákon, felvételi előkészítőn vesznek részt, átrágják magukat pedagógusi vagy szülői segítséggel a korábbi évek feladatsorain. Ezek komoly pluszköltséget, és jellemzően heti félnapos elfoglaltságot, nagy családi feszültséget jelent az egyébként is leterhelt gyerekek és szülők számára. (Az adatok azt is mutatják, hogy a bekerülő gyerekek körülbelül 70 százaléka járt felvételi előkészítőre.)

A nyolcosztályos mellett szólhat, hogy negyedik osztály után így is, úgy is a gyerekeknek más típusú terheléshez és új tanárokhoz kell szokniuk. A felső tagozatban átalakul a korábban megszokott rendszer, a tyúka. Ha váltani kell, jobb talán ekkor, a a kisgimnáziumban egy teljesen újonnan formálódó osztályközösségbe kerülhetnek be a gyerekek. A nyolcosztályos gimnázium nagyon erős identitásképző, a képzési időszak végére jellemzően igazán átélten tóthárpádos, fazekasos, szilágyis, radnótis, lesz a gyerek, életre szóló barátságokat alapozhat meg.

Ezt az iskolatípust választó tanulók legyenek önállóbbak az átlagnál, hogy lépést tudjanak tartani a tempóval. Egy-két év alatt meg kell tanulniuk jegyzetelni, ehhez az órai magyarázatból, előadásokból kiszűrni a lényeget és rendszerezni, előadni hosszabb gondolatmeneteket, önállóan az osztály és tanár előtt helytállni.

A kiemelkedő tanulmányi eredmény ellenére a gyerekközösségek ugyanúgy élik meg a mindennapjaikat: a jó képességű gyerekek között is lesz konfliktus, kiközösítés, bullying, esetleg agresszió. Lesznek, akik a TikTokon és Youtube-on szocializálódnak, számítógép-függők, mint ahogy a velük együtt járó „rendes” gimnazisták is közvetítenek majd jó és rossz magatartásmintákat egyaránt.

Hatosztályos gimnázium

Ebben az életkorban (6. osztályban, 12 éves kor körül) is a fentiekhez hasonló kihívásokkal kell szembenézni, de a hatodikos gyerek már valamivel érettebb, önállóbb, mint két évvel korábban volt. Az igazán mély barátságok kialakulásának kezdete ez a kor, és ebből a szempontból akár az osztályközösség-váltás is jó időben érkezhet. Ellenérv lehet ugyanakkor, hogy egy már megszokott közösséget kell elhagyni nem sokkal a vége előtt – ez komoly feszültséget kelthet a gyerekben.

Ebben az iskolatípusban jóval több intézményből lehet választani (2018-ban 122 intézményben volt hatosztályos és 83-ban nyolcosztályos képzés), könnyebb a lakóhelyhez közeli iskolát megtalálni, így a családok számára talán praktikussági szempontok is figyelembe vehetők.

Mit mérlegeljen a szülő?

Nem a változtatást kell szem előtt tartani és a jövőbeli karriert.
A gyerek szellemi és mentális lehetőségeit figyelembe véve elsősorban azt kell eldönteni, mit várunk a gyerek jelenlegi általános iskolájától, illetve hogy meg tud-e felelni ezeknek az elvárásoknak a suli. Ha gyerekünk jól érzi magát, jó közösségben van, és az iskola biztosítani tudja a megfelelő színvonalú oktatást, nem feltétlenül érdemes változtatni, mert egy ilyen intézményből jó eséllyel nyolcadik után is sikerrel felvételizhet majd. Ha úgy érezzük, (akár érzelmileg, a közösséget tekintve, akár pedagógiailag) jobb helyen lenne máshol, érdemes körülnézni, ahogy vele is egyeztetni arról, mit szeretne.

Érdemes már egy évvel korábban a nyílt napokon körülnézni, mit adhat egy váltás.
Praktikus kikérni tapasztaltabb szülők, kisgimnazista gyerekek véleményét. Ne felejtsük el azt sem, hogy a felvételi eljárás is komoly feladat és stresszfaktor a gyereknek, szülőnek egyaránt. A felkészüléshez is szakemberre, plussz órákra lesz szüksége a gyermeknek, ennek anyagi és időbeli vonzatait is bele kell majd kalkulálni. Ha megvan a pro- és kontra lista, ezek fényében mérlegeljük és döntsünk arról, megpróbáljuk-e.

Még a sikeres felvételi sem kötelez semmire. Az írásbeli eredmények ismeretében kell csak az intézményekbe jelentkezni, ezek az adatok már sokat segítenek a döntésben. Ha sikerül negyedikben vagy hatodikosként olyan jó felvételit írni, ami jó eséllyel elég a bejutásra, a gyerek is szívesen váltana, és mi is úgy érezzük, támogatni tudjuk a fokozott terhelés idején, érdemes lecsapni a lehetőségre.

ADL - Debrecenimami

Forrás: divany.hu/szuloseg; index.hu/tudomany; oktatas.hu