Jelenlegi hely

Hogy valóban élményekkel teli legyen a nyár!

Mostanra már nyakig vagyunk a nagy nyári szünet kellős közepében. Mindenki elképesztően várta, a szülők talán már el is felejtik a holazalvókám-elfelejtettükalogopédiafüzetet-beposhadtazúszáscucc kombinációját, a gyerekeknek pedig egy ideje nem kell a szülők gyengéd (vagy épp agyvérzésközeli hangvételű-keljmárfelmertelkésünk!!!) ébresztésére kelniük. Szóval mit csinálnak? Hát még az ébresztőóra megcsörrenése ELŐTT természetesen közlik, hogy felkeltanaaaap, éhesvagyooook, kakiltaaaaam :D Én nem tudom, hogy vannak kódolva, de egyszerűen félelmetes, hogy a tanév idején 7kor sírva nyalábolom ki az ágyból az ovist, bezzeg a szünidőben 6kor már arcon pörögnek a testvérével együtt… Kis-Kovácsné Vancsa Barbi írása.


Kép forrása

Röviden tehát: nyár van.

Amikor mindenki kicsit igyekszik kikapcsolni, töltődni, elengedni a hétköznapi feszültségeket, élményeket gyűjteni, és úgy amúgy is, hát a legjobb évszak ez! A lényeg, hogy azt képzeljük, majd a szünetben lehet lazítani a gyeplőn, lehet kevésbé szabályozottan és időre létezni, lehet akár ad hoc módon gondolni egyet és egész nap pizsiben maradni.

Nyilván meg is próbáljuk.

Aztán azt vesszük észre, hogy a gyerekkel egyre több a gond. Egyre többet nyíg, kínlódik, figyelemfelhív magára – pedig minden körülötte forog már így is!

És állunk értetlenül a jelenség előtt, és az ÖRÜL kifejezésben módosul egy ékezetnyi hosszúság: és lassan ŐRÜL lesz belőle…

Ismerős?

A hozzám tanácsért fordulók legalább 80%-ának igen. Szóval a saját, nyilván nem reprezentatív kutatásom azt mutatja, hogy mindenhol megzizzennek a gyerekek a nagy szabadság megélése folyamán. Én, mint a gyerekek ügyvédjének kikiáltott szakember (és lassan 3 gyerekes anya) is minden egyes évben belecsúszom abba a hibába, amit a hozzám fordulók szintén elkövetnek: elengedem a kereteket, kiengedem a gyeplőt – és ezt méhünk gyümölcse(i) gyönyörűen vissza is tükrözi(k) nekünk!


Kép forrása

Mi történik ilyenkor a gyerekekben?

Alapvetően az intézményesültség időszakában a kevéssé rugalmas napirendi keretek között élnek a kölykök. Amit kifejezetten ajánlunk is szakemberként otthoni megtartásra is: hiszen a kiszámíthatóság, a bejósolhatóság biztonságérzetet ad. Minden résztvevőnek.

Kellenek a szabályok, szükséges a szabályozás, hogy ne érezzék elveszettnek magukat a gyerekek – mert ebben az esetben rendkívül kreatív módozatokkal képesek habitustól függően ön- és közveszélyessé válni, de az biztos, hogy az idegrendszerünk nyirbálásával lesznek leginkább elfoglalva. Gondolom hozzám hasonlóan senkinek sincsenek acélsodronyból azok a bizonyos idegszálai :).

Szóval mit érdemes megfontolni annak érdekében, hogy szeptemberben valóban élményekkel telve, és nem lerongyosodott idegállapotban tudjuk visszaengedni a gyerekeinket?

  1. Alakítsunk ki velük közösen nyári napirendet, hetirendet.
    Ez lehet akár krétatáblára rajzolt, vagy nyomtatott, vagy hűtőmágneses, akár matricás – a lényeg, hogy a gyermek számára érthető módon jelölje, hogy mikor mire számíthat az adott napon-héten!
     
  2. Készítsünk nyári élményes bakancslistát.
    Saját ötletekkel, saját vágyak megfogalmazásával, de böngészhető az internet bugyraiban ezerféle előre megírt élményanyag is, higgyétek el, nagyon emlékezetes a gyerekeink számára ez a fajta jelenhorgonylás!
     
  3. Tervezzünk be kortárs-élményeket a gyerekeinknek, tuti hiányoznak nekik az intézményes társaik!
    És igen, addig mi is ihatunk a szüleikkel egy jó hideg fröccs-  akarommondani limonádét :).
     
  4. Ha engedünk a gyeplőn – tegyük azt tudatosan, tervezetten, kiszámíthatóan!
    Akár napirendbe tervezetten (pl egy pizsiparti nap, mikor az időjáráselőrejelzés egész napra vihart mond), akár előzetes szabály megfogalmazással, pl: Az esti lefekvés időpontja rugalmas.
     
  5. Nagyon fontos, hogy a saját magunkkal szembeni elvárások se legyenek túlzóak, ne akarjunk mindent belesűríteni ebbe a rövidke időszakba, tűzzünk ki elérhető célokat, hogy valóban minőségi időt tudjunk biztosítani a családunknak – hiszen abból jut év közben a legkevesebb – holott erre lenne igénye a legtöbbünknek <3

Kép forrása

Szerző: Kis-Kovácsné Vancsa Barbara 

gyógypedagógus, evésterápiás szakember, szoptatás segítő és neuro-hidroterapeuta, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens

https://www.facebook.com/mondjigentegyesulet

- KAPOSVÁRIMAMI -

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére