Jelenlegi hely

Nem hajlandó köszönni a büdös kölke!? Kell neki egyáltalán?

Előfordult már veled, hogy bármennyire is szeretted volna, drága gyermeked nem nyitotta ki a száját és nem köszönt ismerősnek, barátnak, szomszéd néninek, bárkinek? Felhúztad magad vagy elfogadtad, hogy ő ilyen és kész? Teveliné Horváth Melinda szakpszichológus véleményét kérdeztük a "nemköszönés" jelenségről.


Forrás

Egyik alapvető társadalmi normánk: a köszönés

Szülőként feladatunk az alapvető társadalmi normákra megtanítani a gyermekünket. A normák ugyan társadalmanként és generációnként is eltérőek lehetnek, de az egyik legáltalánosabb és legalapvetőbb része az a köszönés.

Már kisbaba korban tanítgatják a szülők, hogyan üdvözöljön másokat gyermekük, alig várva, hogy mikor kezd el végre beszélni.

Elképzelik, hogy az ő gyermekük mindent úgy fog tenni, ahogy az a nagykönyvben meg van írva! Mindenkinek előre és hangosan köszön, a szomszédok a csodájára járnak, hogy milyen jólnevelt gyermek!

Aztán, ha mégsem úgy sikerül, akkor aggódni kezdenek. Ilyenkor attól félnek a szülők, hogy hamarosan elhangzik: „A szüleid nem tanítottak meg rá, hogy kell köszönni?” Így egyre nagyobb energiákat belefektetve, buzgón próbálják gyermekükbe sulykolni a köszönés szabályait.

Ami aztán idővel sajnos - a társadalmi normáknak való túlzott megfelelési kényszer miatt - gyakran harcba csap át a szülő és gyermek között. Ha a gyermek elfelejt köszönni, előfordul, hogy a szülő (önmagát védve) hangosan figyelmezteti erre, s szégyeníti meg gyermekét a többiek előtt. Ezek maradandó nyomokat hagyhatnak a lelkükben! Ezért fontos, hogy mások előtt ne szidjuk le, és minősítsük a viselkedését, még viccelődve sem („Elvitte a cica a nyelvedet?”)! Van olyan szülő, aki erőteljes kézszorításokkal jelzi a gyermek számára, hogy mit is kellene tennie. Azonban ebben az esetben is azt érezteti vele, hogy megint helytelenül viselkedik.

Nevelő célzatú megjegyzések kereszttüzében

Előfordulhat, hogy épp ezek a nevelő célzattal tett dolgok tesznek egyre nagyobb gátlást a gyermekbe. Merthogy már van egy gátlás a gyermekben, ami kiváltja, hogy nehézségei vannak a köszönéssel. Ezért érdemesebb a dorgálások, kiabálás és szidás helyett, leülni a gyermekkel, és megbeszélni vele, hogy tulajdonképpen mi is az oka. Miért nem köszön?

Kiderülhet az is, hogy teljesen egyszerű oka van a dolognak. Saját gyermekkorunkból is felrémlik talán, hogy a „Csókolom” köszönés miképpen keserítette meg a mindennapjainkat. Valószínűleg többen is bajban lehettünk, hogy hogyan szokjunk le róla, mit használjunk helyette, és kinél milyen köszönés formát használjunk. Főleg kamaszként, amikor már teljesen ciki volt „Csókolommal” köszönni.

Lehet, hogy a gyermek egyszerűen nem tudja, hogyan is kellene köszönnie, s ezt kell átbeszélnünk vele. Célszerűbb lehet, ha a tegező formán kívül mindjárt a „Jó napot kívánok” formát használjuk, megkímélve a gyermeket a fentiektől.

Mi lehet az ok?

A köszönés elmaradásának leggyakoribb oka a szorongás. A gyermek inkább igyekszik láthatatlan maradni, és próbál köszönés nélkül elillanni a közösségből. Nem megbántani akar ezzel másokat, hanem védi magát! A saját kis világába bújva észrevétlen próbál maradni. Szociális szorongásai következtében nem mer megnyilvánulni mások előtt. S ha egy halk köszönést sikerül is kipréselnie magából - amit ritkán hallanak meg- , s általában nem is érkezik rá válasz, akkor tovább erősödik benne, hogy jobban jár, ha csendben marad.  Közben a környezettől kapja a negatív kritikát a viselkedésére, így egy ördögi körben találhatja magát. Neki sem jó, hogy bizonytalannak érzi magát, miközben nem tudja, hogy hogyan is kellene helyesen cselekedni, és ha ezért szidást is kap, önbizalma folyamatosan csökkenni fog!

Van megoldás?

Tehát a szülő ne támadólag lépjen fel a gyermekkel szemben, hanem próbálja megérteni a nemköszönés okait és segíteni feloldani a gátlásokat! Beszéljék meg, mi a köszönés lényege, szerepe, miért fontos! Aztán legyen egy közös kihívás, cél, hogy sikerüljön köszönnie! Kapjon jutalmat, ha képes kilépni a komfortzónájából! Apró lépésekkel haladva bátorítsuk. Ha a gyermeket megelőzve hangosan köszönünk, segíthetünk vele oldani benne a gátlást.

Gyermekünk a legjobbat a mi támogatásunkkal tudja kihozni magából. Természetesen a szabályok betartására sarkallni kell a gyermeket, de nem mindegy, hogy milyen módon! Lehet ezt támogatással, biztatással is tenni, a dominancia és az erő helyett. A gyermekünk számára mi jelentjük a megnyugtató biztonságot, a példaképet, a mintát, amit követni fog. Erre gondoljunk, miközben a kezünket szorítva, félősen hozzánk bújik néha köszönés helyett, s ne arra, hogy az emberek mit fognak szólni…..

A viselkedésünk hátterében álló konformizmus

A társadalmi elvárásoknak és normáknak való megfelelés alapvetően befolyásolja viselkedésünket, gondolkodásunkat. Az ember szociális lény, igyekszik a csoport normáival azonosulni, hogy annak és a társadalomnak a tagja lehessen.

Több pszichológiai kísérlet is foglalkozik a konformizmussal, a csoport normatív befolyásolásának jelenségével. A csoport normatív befolyásolása akkor szembetűnő, ha az emberek egy helytelen példát csak azért követnek, mert a többiek is azt teszik, s így maradhatnak az adott közösség tagjai. Az iskolai közösségeken belül a bullying, a bántalmazás szituációja is így működik.

Tehát, ha a mindenáron való megfelelés vezérel bennünket, akkor ez béklyót is jelenhet számunkra. Hangsúlyos, hogy mindig kritikusan szemléljük az elvárásokat, és ha nem értünk egyet a csoport elveivel, akkor ne kövessük a normákat csak azért, hogy odatartozónak tekintsenek bennünket. Vannak helyzetek, amikor a józan eszünknek és erkölcseinknek ellentmondó normáknak kellene megfelelnünk, hogy a csoport tagjai maradhassunk. Ilyenkor saját erkölcsi normáinknak megfelelően akkor tesszük a jót, ha nem állunk be a sorba, és viselkedünk úgy, mint a többiek.

Szerző: Teveliné Horváth Melinda
okleveles szakpszichológus, sport szakpszichológus, pedagógus, terápiás kutya felvezető, life coach
https://www.facebook.com/tevelinemelinda/

- KAPOSVÁRIMAMI -

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni, anélkül hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére