Napi betevőnk - kicsit másképp
Annyit olvasok a napokban a kifosztott boltokról, felhalmozott árukészletekről, értelmetlen mennyiségben hazahurcolt élelmiszerekről.
Értem én, hogy ez egy új helyzet.
Értem én, hogy mindenki fél a holnaptól!!
DE tényleg szükségünk van minderre???
Muszáj 20 kg csirkemellnek lennie otthon? Biztos, hogy kell 10 kg liszt?
Annak idején nagyszüleink, dédszüleink a semmiből főztek és nem haltak éhen!
Nem lehet, hogy egy kicsit vissza kéne fogni a pazarlást is?
Ha nem ízlett, ha már tegnapi, ha egy fél napot már állt a hűtőben, akkor kukába vele!!!
Biztos, hogy ez olyan jó???
Eddig is igyekeztem okosan gazdálkodni az étellel, de most fokozottabban figyelek.
Nem azért, mert félek attól, hogy kiürülnek a boltok pocai, hanem mert nem akarok minden másnap a boltba szaladgálni felesleges kockázatnak kitéve magamat és általam a szeretteimet. És nem szeretném ostoba módon felvázolni egymagam a teljes készletét a boltnak egy alkalommal.
Az okos háztartásvezetés jegyében:
Tegnap húslevest főztem. A leveshúsnak mindig van kelendőbb része. És van, ami általában a tálban marad. Ez rendszerint a kukában végzi. De ma újragondoltam a dolgot.
Éppen ezért a nagy fazék húslevest levét eltettem holnapra a maradék leves zöldséggel - ebből lesz a zöldség krémleves. A turmixgépnek és némi tejszínnel köszönhetően. A maradék leveshúsból pedig fantasztikus csirkepástétom készült, majonéz, mustár és 2 főtt tojás felhasználásával.
A család körében osztatlan sikert aratott a mai vacsi.
Plusz egy bónusz tipp
A zöldségesnél tegnap a zellert zöldjével kértem - hacsak lehet, így szoktam. A zöldjét levágtam, megmostam és csomókba kötve mehetett is a fagyasztóba, hogy legközelebb leves fűszerként térjen vissza. A gumó felső végét pedig bele nyomtam a magaságyásomba, hogy újra hajtson. - tavaly 4 ilyen akciónak köszönhetően 2 családot láttam el zellerzölddel.
Továbbiakban is a maradék-mentés jegyében fogok főzni.
A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.
Segítsünk egymásnak!
Szerző: Pál Veronika
- Miskolcimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges