Aki ismer, könnyen leolvassa az arcomról a gondolatokat az ilyen és hasonló megállapítások hatására. Az őszinte mosolyom erőltetetté válik, a szememet kicsit összehúzom. Koncentrálok, hogy ne rohanjanak meg annyira az érzelmek, hogy belekezdjek egy lényegtelen, önigazoló vitába.
Az említett két megjegyzés után úgy döntöttem, hogy nincs értelme a fejemben kavargó gondolatokat hangosan kimondani. Persze nem mindig teszek így, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor ki kell állnom magamért, ilyenkor őszintén és nyíltan beszélek az érzéseimről, aggályaimról.
Kommunikációt tanultam a főiskolán. A rengeteg elméleti tudást sokáig nem tudtam hasznosítani. Hiányzott az önismeret, az emberek megértése és a figyelem mások iránt. Anyaként szembesültem azzal, hogy ezek nélkül nehezen boldogulok az életben.
Most már egyre jobban megfigyelem a környezetemben lévőket és a kommunikációjukat. És szerencsére az anyaság abban is előnyömre van, hogy most már jobban sikerül hatékonyan kifejeznem magamat, elmondanom sértődés és kiabálás nélkül a véleményemet, tudatosabban beszélgetni. Ha pedig nagyon úgy kívánja a helyzet, akkor határozott témaváltással elkerülöm a vitatkozást.
Ha neked is problémát okoznak időnként ezek a helyzetek, az alábbi néhány kérdést érdemes átgondolnod, mielőtt bármilyen vitába, vagy félreértésbe belebonyólódnál:
- Szeretnék beszélgetni? Most épp nyitott, kommunikatív vagyok vagy épp ellenkezőleg?
- Az adott témáról szeretném kifejteni a véleményemet, elmondani saját gondolataimat, vagy úgy érzem parttalan vitába torkollna csak?
- Biztos vagyok a saját véleményemben?
- Tudok őszinte lenni?
- Úgy tudom kifejezni a saját álláspontomat, hogy ne általánosítsak?
- Mennyire alkalmas az idő és a helyszín, hogy az adott témáról beszélgessek?
- A velem szemben ülő/álló/telefon végén várakozó hölggyel/úrral tényleg szeretném megosztani a gondolataimat?
- A másik fél valóban véleményt tud formálni adott témában? Érintett ő ebben?
- Várhatóan milyen érzéseket keltek majd a másik félben?
- Tudom higgadtan kezelni, ha eltérő véleményen vagyunk?
- Képes vagyok személyeskedés nélkül érvelni, vitatkozni?
- Mi a célom a beszélgetéssel? Tájékozódni szeretnék? Esetleg szeretném megváltoztatni a másik véleményét?
- A kommunikáció milyen zárásával lennék elégedett?
- Hogyan fogom érezni magamat, ha nem úgy sikerül a beszélgetés, ahogyan terveztem?
- A másik félnek mi lehet a célja a beszélgetésünkkel?
- Ő milyen zárással lenne elégedett?
A felsorolt kérdésekre adott válaszaink segítenek a kommunikáció helyes irányát meghatározni, akár magánbeszélgetés, akár hivatalos egyeztetés során. Mert ugye vitatkozni is csak úgy érdemes, ha arra megfelelően felkészültünk. Sokszor a siker kulcsa csupán a megfelelő időzítésben és megfogalmazásban rejlik.
Noémi
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólások
Szegeden hol lehet a sikeres kommuniikálást szervezett keretek közt elsajátítani?