A születés pillanatában az első légvétellel és hangadással beüzemelődnek a beszédszervek, majd a felnőttekkel, a testvérekkel való állandó kapcsolat során kialakul a beszéd.
Kezdetben a csecsemő csak a sírással fejezi ki diszkomfortérzetét és nyugodt szunyókálással elégedettségét. Majd a 3-6. hét tájékán elkezd gőgicsélni, ami eleinte csak egy ö vagy á szerű hang ejtése, de ahogy telnek-múlnak a hetek sorban jelennek meg a különféle magánhangzók (ö, á, o, e, a, u, é stb.) és mássalhangzók (h, j, k, g, p, b, m stb.) és egyre változatosabbakká, egyre hosszabbakká válnak a gőgicsélt hangsorok (pl.: öj, áj, ej, oh, eju, áju).
A 3-6 hónap körüli csecsemő pedig már figyeli a szülei, testvérei, a felnőttek szájmozgását, és egyértelműen utánozza azt. Figyeli környezete reakcióját is hangadásaira, így a nevetés, válaszolgatás további próbálkozásokra ösztönzi. Játszik a hangerejével, tetszik neki, ha kiabálhat, és hangadásival az anyanyelve dallamát utánozza. Szinte már beszélget édesanyjával. (Pl.: gő, ghú, ga, abba, emme, ede, abbaba, bebebe, momom, gágágá, éme, eva, edüdüj, böböbü)
A beszédhangokon kívül képes más hangokat is képezni pl. ujjával pergeti az ajkát, kezével vagy egyéb tárggyal ütögeti a száját, esetleg a kezét vagy valamilyen tárgyat a szájába véve ad változatos hangokat stb.
A 6-9. hónapban a gyermek gőgicsélésének már határozott célja van. Azaz néhány hangot, hangsort már szinte mindig ugyanabban a formában ejt, azokat már tudatosan használja ugyanazokban a szituációkban és ugyanolyan céllal. Ez lehet figyelemfelhívás, „beszélgetés”, vagy türelmetlenségét fejezi ki, kér valamit, esetleg testvérét nevezi meg. (ögölögöjö, monono, dedáda, kelekele, guttata, prr, brr, dát) Ebben az időszakban a csecsemő hangállománya részben bővül, részben pedig szűkül. Bővül, mert egyre több anyanyelvére jellemző hangot hallat, szűkül viszont, mert megerősítés híján fokozatosan elkopnak a nem anyanyelvi típusú hangok.
A 10-12. hónapban a baba már szinte órákon át gőgicsél, többnyire megérti a hozzá intézett kérdéseket, felszólításokat és egyértelműen jelzi kívánságait is, bár ezeket még általában mozdulatokkal vagy hanggal kísért mozdulatokkal fejezi ki. Ez az a kor, amikor megjelennek az első szókezdemények pl. pá–pápá, pa–papa, apa, ma-mama, va- kutya, br-autó, motor, esetleg az első szavak: papa, mama, baba, apa, nem, ott. Ezek a szavak még mondatértékűek (azaz egyszavas mondatok), így a "mama" egyaránt jelenthet hívást, kérést, segítséget. A szituáció és a hangsúly sokszor elárulja, hogy mire is gondol a baba.
Azzal, hogy megjelentek az első szavak, a baba nem fejezi be a gőgicsélést, hiszen ezzel gyakorolja anyanyelve hangjainak ejtését. Ám ahogy bővül a szókincse, úgy csökken a gőgicsélése, és kb. másfél éves korára ezeket az értelmetlen hangsorokat fokozatosan, szinte észrevétlenül szavak, rövidke mondatok váltják fel.
Beszédfejlődés szempontjából igen látványos a 12-24. hónap közötti időszak, ugyanis a gyermek az egyszavas mondatoktól eljut odáig, hogy 2-3, esetleg több szavas bővített mondatokkal fejezze ki magát. Másfél éves korában kb. 10 szót használ, amik általában családtagokat, játékokat, a baba számára érdekes, fontos dolgokat (autó, cipő stb.), ill. a baba életében lényeges cselekvéseket (enni, inni, aludni stb.) jelölnek. Ezen szavak köre a gyermek 2 éves korára már 50 körül mozog, és a gyermek képeskönyvet nézegetve felismeri, megmutatja és meg is nevezi az általa ismert tárgyakat, állatokat. Boldogan mutatja főbb testrészeit saját magán, családtagjain, képeken és játékain. Az ejtett szavak hétről-hétre egyre tisztábbak, egyre érthetőbbek lesznek és már nemcsak az anyai fül vagy a testvérek számára.
Természetesen a gőgicsélt hangsorok nem varázsütésre alakulnak értelmes szavakká. Egy-egy szót nemcsak nagyon sokszor kell hallania a gyermeknek, hanem meg is kell értenie, tapasztalnia, azaz fogni, ízlelni, rágni, harapni, gyűrni, taposni stb., és akkor a gyakran hallott hangsort (pl. labda) össze tudja kapcsolni a megtapasztalt élménnyel (azzal a kerek pattogó, guruló valamivel). Ha létrejött a megértés, akkor elég csak hallania az adott hangsort, már tudja, hogy miről van szó. Így ez a hangsor bekerül a gyermek passzív szókincsébe, és ha még sokszor találkozik vele, előbb-utóbb mondani is fogja, azaz megjelenik az aktív szókincsében is. Az így megjelenő szavak először 2 majd 3 és egyre több szavas mondatokká rendeződnek, melyek még nyelvtanilag gyakran helytelenek. (pl.: Kérsz inni. – Kérek inni. Apa pápá brrr. - Apa elment az autóval.) A 2 évesek közül sokan rövid mondókákat, énekeket, versikéket is képesek önállóan „előadni”.
Természetesen a beszédfejlődés nagyon eltérő ütemű lehet. Részben a nemek tekintetében, de akár egy családon belül azonos nemű testvérek esetében is. Ami általánosságban elmondható, hogy a kislányok hamarabb kezdenek el beszélni, a kisfiúk pár hónappal később, és természetesen előfordul ennek fordítottja is. De minden esetben elengedhetetlen a beszéd megindulásához az ingergazdag környezet (nem csak a tv) és az interaktív, azaz a gyermekre figyelő, az ő jelzéseire azonnal reagáló, a gyermekkel beszélő, játszó szülő.
Szerző: Egrimami
Forrás:
Dr. Gósy Mária – Gráf Rózsa: Beszélgessünk a kisbabával!
"…Hogy szebben beszéljen…" Szülőknek a beszédhibákról, OPI, Budapest, 1982.
Logopédia jegyzet I., szerk.: Kovács Emőke, Tankönyvkiadó, Budapest
Dr. Gósy Mária: A beszédészlelés és a beszédmegértés fejlesztése óvodásoknak, Nikol GMK, Budapest, 1994.
Meleghné Steiner Ildikó: Mit tegyek, ha nem beszél?
www.beszed.hu – Az egészséges beszéd fejődésének menete
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
