Úgy 6-7 éve megtaláltuk a tökéletes wellness hotelt, gyönyörű kilátással, egy tavakkal övezett csendes völgyben, ami az akkori panellakó énünknek maga volt a Kánaán.
Ennek a 4 csillagos helynek aszuper wellness részlege, a nagyon finom ételei és a kedves személyzete annyira magával ragadott, hogy megszerettük, de annyira, hogy konkrétan bronz, majd ezüst kategóriás törzsvásárlók lettünk, amikor csak tehettük mentünk, és nem volt semmi más fontos: csak mi és a pillanat...
A legapróbb részletekig tudtunk mindent, melyik medencében hová kell ülni ahhoz, hogy legtovább a miénk legyen az "élmény", hogyan kell elővarázsolni a párát az illat szaunából, hogy Zsuzsi csinálja a legszebb és legjobb melange-ot a drinkbárba, hogy milyen fincsi, ha málnaszörp kerül a száraz fehér pezsgős welcome drinkbe és, hogy nincs ám beszorulva az aranyhal az odúba, csak szimplán bújkál..
Emlékszem még, ahogy üldögéltünk a jakuzziban és jött ment egy-egy család, apuka, anyuka, gyerek vagy épp gyerekek; ahogy ők is drága pénzért, horror áron töltötték ott a szabadidejüket, és még csak ki sem mozdulhattak a gyerekmedencéből. Hányszor gondolunk arra, hogy "szerencsétlenek ott a gyerekmedencében" ott, ahol sem buborék, sem pezsgőfürdő, sem vízsugár, sem örvény sincsen. Ahol nincs más csak állandó felelősség, odafigyelés, nehogy valamelyik gyerek elmerüljön. Abban a medencében, ahol minden mozaik darabka egy "óvatosan", "ne ugrálj", 'vigyázz csúszik"...
Emlékszem itt derült ki, hogy várandós vagyok..
Aznap már nem mentem masszázsra, Zsuzsi a nagy örömre meglepett egy búcsú pálinkával és egy új élet kezdődött...
Ma 4 évvel később, már mi vagyunk azok a szerencsétlenek a gyerekmedencében.
5 perc szünetet kaptam, mert a mama is velünk "pihen", így együtt tartják a frontot.
5 perc szünetet - egy élménnyi időt a jakuzziban, ahonnan figyelhetem, ahogy mama és apa vigyáz a két gyerekre.
Bebillegett egy fiatal pár is, a lány falatnyi bikiniben, csodaszép volt, falták egymást a buborékok között, úgy mint mi ugyanott úgy 5 évvel ezelőtt - majd a mindent elrejtő tankinimből pofán csapott a víz és a nosztalgiát felváltotta a kacagó gyerekem, aki megállapította, hogy "megeszem anyát, mert egy kád levesben bugyog"
A hotelben nem változott semmi, ugyanaz az élmény, ugyanaz a pincér, ugyanonnan jönnek a buborékok, de mégis - minden teljesen más.
A Te világod is teljesen felfordult a gyerekek érkezésével?
- Győrimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges