Drága Nagylányom!
Amikor születtél nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan elrepülnek az évek. Büszke voltam, amikor 9 hónap várakozás után a kezembe vehettelek. Dédelgettelek, óvtalak, legszívesebben a széltől is megvédtelek volna.
Aztán fokozatosan nyílt, erősödött a saját akaratod, éned.
Emlékszem az első hisztire, amikor a boltban hangos sírással próbáltál érvényt szerezni akaratodnak. Csokit szerettél volna. Egész közös életünket átjárta ez a dinamika. Te próbáltál önálló lenni, önérvényesíteni, majd ha belefáradtál ebbe a szárnypróbálgatásba, akkor újra és újra visszabújtál a fészekbe.
Tudtam, hogy ez nem arról szól, hogy én milyen anya vagyok, hanem az élet rendje. Néha ugyan elbizonytalanodtam, kétségbeestem, hogy azért távolodsz, mert nem vagyok „elégjó” anya. Néha pedig büszkén, elégedetten, megilletődve szemléltem, hogy lám mennyire önálló és megbízható az én gyermekem.
Arra próbáltam figyelni, hogy az önállóság és felelősség egyensúlyban tudjon lenni. Úgy tudnám ezt kifejezni, hogy mindig a megfelelő méretű ruhát szerettem volna rajtad látni. Gyermek testre nem húztam felnőtt felelősséget és felnőtt testre nem szabok gyermeki önállóságot.
Közös utunkon most egy mérföldkőhöz érkeztünk. Itt állsz előttem, reményeim szerint a megfelelő méretű ruhában. Lassan önállóan, vállalva az életedért a felelősséget.
Amit még ajándékba tudok adni Neked, az a szabadságod.
Bár bennem most kavarognak az érzések: magányosnak, néha a jövőtől rettegőnek érzem magam, miközben magamra nézek, de egyszerre reményteli, büszke és bizakodó is vagyok.
Tudom, hogy sok „munka” lesz az elengedéssel, hogy újra kell majd építenem az identitásomat. Engedjük meg magunknak, egymásnak az érzéseket.
Én picit szomorkodom, de Te menj, kezdd az önálló életed! Tudod, hogy mindig számíthatsz rám továbbra is. Ha néha picit visszatérnél a fészekbe, én itt vagyok.
Szeretettel:
Anya
Szerző: Süttő Márta
mentálhigiénés szakember
www.suttomarta.hu
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges