Terhessége bejelentését követően - kérésére - a munkáltató a csemegepultos munkakör helyett könnyebb ülőmunkát, pénztárosi munkakört biztosított kérelmezőnek, munkaszerződését ennek megfelelően módosította. A szerződés lejártát követően azonban a munkáltató nem foglalkoztatta tovább, miközben a kérelmezővel együtt dolgozó munkavállalók határozott vagy határozatlan idejű szerződéssel továbbra is a munkáltató alkalmazásában maradtak.
Az eljárás során a hatóság megállapította, hogy a szóban forgó kereskedelmi egységben összesen 35 személy határozott idejű munkaszerződése járt volna le ugyanazon a napon – 2013. május 31-én –, mint kérelmezőé. Közülük hat fő esetében nem történt továbbfoglalkoztatás, 11 személlyel határozatlan idejű szerződést kötöttek, 16 esetben a határozott idejű szerződés lejártát 2013. augusztus 31-re, egy esetben 2013. december 31-re módosították, egy személy korábban megszüntette munkaviszonyát.
A pénztárban dolgozók között kérelmezőn kívül nem volt olyan munkavállaló, akinek 2013. május 31-én ténylegesen megszűnt volna a munkaszerződése, a munkáltató minden érintettet továbbfoglalkoztatott, legalább 2013. augusztus 31-ig. Hasonlóképpen, a csemegepulton dolgozó négy érintett munkavállaló közül két személynek hosszabbították a szerződését, két fő pedig nem volt kérelmezővel összehasonlítható helyzetben, mert egyiküknél a munkavégzést kifogásolta a munkáltató, másik pedig maga döntött úgy, hogy nem folytatja munkaviszonyát.
A hatóság eljárásában a kérelmező nem tudta valószínűsíteni, hogy határozatlan idejű szerződést kötöttek volna vele, ha nem terhes, ezt a statisztikai adatok sem támasztották alá. Ugyanakkor a többi dolgozó továbbfoglalkoztatásából megállapítható volt, hogy a vele összehasonlítható helyzetű munkavállalók közül kérelmező volt az egyetlen, akinek nem folytatódott valamilyen formában a foglalkoztatása, legalább 2013. augusztus 31-ig.
A hatóság nem fogadta el a munkáltató azon védekezését, hogy kérelmező munkaszerződésének lejártakor a pénztárban megoldott volt a létszám, ugyanis hirdettek pénztárosi pozíciót és vettek is fel munkavállalót ebben az időszakban, valamint azt sem, hogy a szezonalitás lett volna kihatással kérelmező foglalkoztatására, mert ennek a hatásnak a többi munkavállaló foglalkoztatásában is meg kellett volna jelennie.
A hatóság megállapította, hogy a munkáltató a kérelmezőt terhessége miatt közvetlen hátrányos megkülönböztetésben részesítette, amikor munkaszerződését nem hosszabbította meg, legalább 2013. augusztus 31-ig. Szankcióként a hatóság 500 000 Ft bírságot szabott ki.
Eljárás alá vont a határozatot bíróság előtt megtámadta, miközben a hatóság által megállapított tényállást nem vitatta. Azzal érvelt, hogy a hatóság figyelmen kívül hagyta a polgári jog általános alapelveit, valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben foglalt elvárásokat és kötelezettségeket. A munkáltató konkrétan a szerződési szabadságra és az elvárhatóságra hivatkozott. Álláspontja szerint nem állt fenn olyan munkáltatói gazdasági érdek, amely indokolta volna, hogy a munkáltató olyan munkavállalóval kössön határozott idejű szerződést, aki nem fog munkát végezni.
Az ítélet szerint a hatóság helytállóan hivatkozott a perben a munkáltató érvelésével szemben arra, hogy az egyenlő bánásmód követelménye eleve és jogszerűen korlátozza a polgári jog terén megfogalmazott szerződéses szabadságot. Kérelmezőt a terhessége előbb-utóbb nyilvánvalóan időlegesen alkalmatlanná tette volna a munkavégzésre és ilyenkor az alkalmazása természetesen ellentétes a munkáltató érdekeivel. A várandósság azonban ilyen esetben sem lehet a munkaviszony megszüntetésének illetve a meghosszabbítás megtagadásának alapja. A bíróság azt is megállapította, hogy a munkáltató gazdasági érdekei semmilyen körülmények között nem adnak felhatalmazást a diszkriminációra.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
