Lehet, hogy szuperérzékeny a gyermekem?

A közösségbe kerülve aztán önkéntelenül is elkezdjük a többiekhez hasonlítani, s hamar kétségbe esünk, ha az átlagostól eltérő reakciókat veszünk észre nála. Keressük az okokat, hogy talán velünk, szülőkkel van a baj, miközben még nagyobb terhet jelent számunkra az, hogy a környezet sem mindig tud mit kezdeni ezekkel a reagálási módokkal, azonban nagyon hamar ítélkezik és megbélyegez. 

A háttérben pedig nagyon sok esetben a szuperérzékenység jelensége áll, amit az 1990-es években kezdett kutatni Elaine N. Aron, amerikai klinikai szakpszichológus. Egy genetikailag öröklődő tulajdonságról van szó, ami körülbelül minden ötödik embert érint és sosem múlik el. Egy olyan fogalom, amely sok mindenre magyarázatot adhat gyermekünk viselkedésével kapcsolatban.

Honnan ismerjük fel a szuperérzékenyeket?

Már csecsemőkorban is különböznek ezek a gyermekek az átlagtól, sokkal tanulékonyabbak, fogékonyabbak, azonban nyugtalanabbak, érzékenyebbek a zajokra, fényre, s előfordul, hogy hasfájósak is. Mivel idegrendszerük érzékenysége folytán sokkal több hatást érzékelnek, ezért egy új közösségbe csöppenve lehetséges, hogy lassabban illeszkednek be, kevésbé rugalmasak társaiknál. 

Kisgyermekkorban már kitűnnek átlagon felüli intelligenciájukkal, hatalmas képzelőerejükkel és érdeklődésükkel. Folyamatosan figyelik a többi gyermeket, fejlett empátiájuknak köszönhetően nagyon érzékenyek arra, ha a másik gyermek sír vagy szomorú lesz. Mivel erősen átérzik a többiek érzelmeit is, ezért hajlamosak az igazságtalanságot hamar észrevenni és szóvátenni.

Törekszenek a tökéletességre, és nagyon nehezen élik meg, ha nem sikerül nekik valami. Lelkiismeretesek, saját ideáljaiknak, belső motivációiknak akarnak megfelelni. Azonban szeretnek egyedül is lenni, hiszen a sok inger, az állandó érzelmi belevonódás mások helyzetébe könnyen lefárasztja őket, s hamar feszültté válhatnak. Ekkor sajnos előfordulhat, hogy hisztisnek bélyegzik őket, holott teljesen másról van szó.

Hol keressük az okokat?

Valójában egyfajta ingerfeldolgozási érzékenységről van szó, melynek szerepe alapvetően a populáció túlélési képességének növelése lehetett. Összefoglalva a jelenséget, a szuperérzékeny egyének az átlagosnál érzékenyebben reagálnak a külső ingerekre.

Négy fő tényezőben működnek másként:

• a beérkező ingereket sokkal alaposabban dolgozzák fel,
• idegrendszerük hajlamos túltelítődni az ingerek által,
• nagyon empatikusak, illetve erőteljesebben észreveszik az érzelmi reakciókat,
• és az apróbb részleteket is kiválóan képesek érzékelni.

Előnyök és hátrányok

Előnye tehát a jelenségnek, hogy egy szuperérzékeny ember már akkor érzékeli környezetében a változást, amikor másnak ez még fel sem tűnik. Azonban hátránya, hogy a túltelítődés miatt hajlamos előbb elfáradni, ha túl sok inger éri.

Idegrendszerük részletesebben tudja szelektálni a beérkező információkat, ez az oka, hogy sokkal gyorsabban túltelítődhetnek, legyen szó hang, fény, taktilis, szag ingerekről, vagy az érzelmek intenzív átéléséről. Ez az érzékenységük tette lehetővé, hogy veszélyhelyzetekben korábban reagáljanak, mint kevésbé érzékeny társaik.

Amikor a túl sok inger hatására túltelítődnek, könnyen elfáradnak. Előfordul, hogy ilyenkor zavarni kezdik viselkedésükkel a foglalkozást vagy a tanórát, beszélgetnek, mocorognak, akár el is alhatnak közben. Így a jelenlegi iskolarendszer, amikor is az alsó tagozatban napi nyolc órában az iskolában kell lenniük, egy szuperérzékeny gyerek számára rendkívül kimerítő lehet.

Jövőkép és felnőttkor

Jóllehet, a versengő, teljesítményorientált világ idegen a számukra, hiszen a saját belső képüknek akarnak megfelelni, mégis vannak szakmák, ahol kifejezetten előnyként élhetik meg ezt a tulajdonságukat. Többségük introvertált és kreatív ember, az alapos szakértelmen alapuló munka híve, igényli a nyugodt munkakörnyezetet. Empatikus és önzetlen egyéniségek, megértőek társaikkal, könnyen ráhangolódnak másokra és észreveszik a különböző érzelmeket másokon.

Azonban ennek a szenzibilitásnak a következtében hamar el is fáradnak az emberektől. Néhány hétköznapinak tűnő dolog is nehézséget okozhat számukra, nehezen viselik a tömött buszokat, az emberekkel és ingerekkel teli bevásárlóközpontokat, a hangos zajokat, bármiféle változást és stresszhelyzetet a környezetükben. Másként élik meg a környező világot, mint a többség. Idegrendszerük érzékenysége miatt hajlamosabbak ingerültebben reagálni.

A munkájukban alaposak, a környezetből begyűjtött sok információt részletesen feldolgozzák, elmélyülten szeretnek dolgozni, de az idői nyomást nehezen viselik. Erőteljesebb érzékenységük miatt hajlamosak a fájdalmat és az éhséget rosszabbul viselni az átlagosnál.

Nehezebben viselik a konfliktushelyzeteket, szeretik a kényelmes környezetet és ruhákat. Nagyobb az igényük a pihenésre, illetve annak körülményeire, zavarják őket a legapróbb zajok, az ágy kényelmessége. Igényük van arra, hogy el tudjanak vonulni saját világukba a zavaró környezeti ingerek elől.

Csodabogarak?

A fentiek ismeretében lehetséges, hogy másként gondolunk azokra az emberekre, akiket eddig furcsának, túl érzékenynek, csodabogaraknak tartottunk, s nem értettük, miért sértődnek meg számunkra apróságoknak tűnő dolgokon.

Vagy lehetséges, hogy rájöttünk, éppen mi tartozunk a szuperérzékenyek csoportjába, s így saját magunk viselkedésére tudunk ettől kezdve másként gondolni. A legfontosabb, hogy ne ítélkezzünk, s próbáljuk elfogadni magunkat és társainkat is így.

Mindenképpen hasznos, ha ismerjük ezt a fogalmat, de a gyermekek esetén is jó tudni róla, hiszen előfordul, hogy a szuperérzékenységet figyelemzavarnak, szenzoros integrációs zavarnak vagy Asperger szindrómának titulálják, hiszen jellemzőiben hasonlóság fedezhető fel. A három jelenség azonban különbözik egymástól, s fontos hangsúlyozni, hogy a szuperérzékenység nem valamiféle zavar, hanem inkább vonás, tulajdonság.

Felhasznált irodalom: Elaine N. Aron Dr.:  Szuperérzékeny vagyok? (Budapest, 2011. Sensum Donum Kft.)

Szerző: Teveliné Horváth Melinda
okleveles pszichológus, pedagógus, terápiás kutya felvezető, life coach
https://www.facebook.com/tevelinemelinda/

- KAPOSVÁRIMAMI -