Jelenlegi hely

Képezzük? Fejlesszük?...

Elment a Mikulás és a Jézuska, megszorongattuk a kismalac farkát, csináltunk mini-tűzijátékot, volt mindenkinek BUÉK meg persze-persze a lencsefőzelék tök jó, de végül csak én ettem belőle. Szerencsére a hosszabb szünet nem zavarta össze a család óvodaköteles tagját. Vasárnap mondtam, hogy holnap ismét van ovi, ő meg nyugtázta, hogy oké. Ennyi. Imádom, amikor ilyen könnyen mennek a dolgok.

Már több mint egy hete jár a gyerek, amikor a faliújságot tanulmányozva sokadszorra olvasom, hogy most van a lehetőség a különfoglalkozások tekintetében a fel/le/átiratkozásra. Napok óta kint van de eddig - mint, akit ez nem érint - nem is foglalkoztam vele, de most csak belém hasított a felismerés, hogy dehogynem! Ez a gyerek már mindjárt négy éves, és nálunk az óvodai fizetős különfoglalkozások korhatára a négy év. Rögvest elkap a kétségbeesés, hogy már megint link voltam, a gyerek lemarad a különórákról, jaj Istenem mi lesz így, nem lesz belőle semmi, ha nem kezdem idejébe képezni, fejleszteni.

Nálunk zenés-táncos foglalkozásra, kosárlabdára, rajzos kreatívkodásra és néptáncra van lehetőség. Nekem – ki tudja miért - a néptánc, na meg a hegedű a szívem csücske. Fél évre lehet beíratni. A félév alatt van lehetőség abbahagyni, de váltani vagy újonnan csatlakozni már nem lehet. Nagy rémületben berobogok az irodába, hogy lehet-e még iratkozni vagy lekéstük? Megnyugtattak, hogy még semmiről nem késtünk le. Megkaptam a csekket. Februártól járhat néptáncra. Teljesen kisimultam: mégis lesz ebből a gyerekből valami. Képzem meg fejlesztem, tudatosan meg célirányosan. Szép lesz a tartása meg szeretni fogja a zenét, és orvos lesz meg vízilabdázó. Megveregetem saját vállamat, sínen vagyunk.

Másnap az öltöztetéskor az anyukák arról diskurálnak, hogy milyen vacak ez az óvoda, bezzeg máshol van zenés angol is, itt meg semmi. Na, nem baj, majd elhordják máshová, hetente kétszer. Már megint, épp megnyugodtam, hogy egyenesben vagyunk, és most tessék, kiderül, hogy még angolra se hordom a gyereket. Hogy lesz neki nyelvvizsgája, mondjuk legalább kettő, mire végez az általánossal?! Hazarohanok, nekiugrok az internetnek, ovis angolt keresek a környéken. Találok is, gyorsan felhívom. Kiokosodom, hogy s mit, mikortól meddig, az ártól kihagy a szívverésem. Még meghányom-vetem.

A néptáncos csekkel elrohanok még a postára. Másnap boldogan viszem a csekket és a gyereket az intézménybe, közben azon elmélkedem, valahogy mégis meg kéne oldani ezt az angolt dolgot, mert mi van, ha tényleg igaza van a másik anyukának, a szomszédnak meg a zöldségesnek, hogy ha most nem kezdjük a gyereket képezni, behozhatatlanul lemarad. Szépen megérkezünk, mondom a gyerkőcnek, hogy még gyorsan be kell mennünk az irodába, leadni a csekket és akkor rám borulnak a kérdések. Mi az a csekk? Milyen csekk? Mire kell a csekk? Rögtön el is szégyellem magam, mert ebben a nagy lelkesedésben csak őt felejtettem el megkérdezni, hogy szeretne-e egyáltalán? Mázlim volt, mert miután elmondtam miről is van szó, azt mondta: szeretne.

Hazafelé lógatom az orrom. Csalódtam magamban, mert amikor vártam ezt a gyereket elhatároztam, hogy én nem leszek az a szülő, aki már az alig ovis korú gyereket foglalkozásról foglalkozásra hordja, aki inkább késő délután és hétvégén is különórákra viszi, hogy bejusson a kiszemelt legjobb hírű általános iskolába és így tovább, és így tovább fel egészen a csúcsig. Nem akarom, hogy nyomás alatt éljen, hogy az állandó teljesítmény kényszer megnyomorítsa. Nem akarom, hogy olyasmit kelljen kis vagy nagy gyerekként csinálnia, amit utál, ami frusztrálja és keseríti, csak azért mert a felnőtt világ úgy gondolja, hogy az neki kell.

Mert nem kell. Mert nem kell okos és sikeres gyerek, boldog gyerek kell. Mert nem kell mindenkinek három nyelven beszélni, és nem kell mindenkinek két diploma, és nem kell mindenkinek zongoraművésznek vagy versenysportolónak lenni. Akarom hinni, hogy a boldog élethez nem ez kell; hogy lehet a gyerek akkor is boldog, ha „csak” angolul tud és cukrászként/szakácsként/kőművesként vagy akármiként keresi a kenyerét. Csak szeresse.

Végül úgy döntöttem, hogy nem viszem angol órára, sem máshová. A néptáncra addig jár, amíg tetszik. Nem fogom erőltetni. Nem fogom külön mindenfélére hordani, hogy bejusson a „jónevű” általánosba. Jó lesz majd a körzetes is, ha ott jól érzi magát. Egy dologban azért nagyon reménykedem: hogy a hegedűórákat imádni fogja, mert én imádnám, ha imádná…

Szerző, Mészáros Edit, édesanya
Fotó: Ildi, Budapestimami
Forrás: Budapestimami

Segíts Te is az iskola/óvoda/bölcsőde választásban! "Miért szeretitek gyermeked iskoláját, óvodáját, bölcsődéjét?" Válaszolj erre az egyetlen kérdésre, és ha Téged sorsolunk ki, gyermeked illetve gyermekeid osztálya/csoportja értékes díjat kap! Szólj a többi szülőnek: minél többen válaszoltok egy osztályból/csoportból, annál nagyobb az esély! Pályázatunk leírását ITT találod.

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

A humor és a nevetés nemcsak jól esik, de egészséges is!

A humor és a nevetés nemcsak jól esik, de egészséges is!

Május első vasárnapja Anyák napja mellett a nevetés világnapja is. Egy szívből jövő nevetés jót tesz az egész testnek és léleknek. Nem csupán a stresszt csökkenti vagy az immunrendszert erősíti, hanem segít megelőzni a depressziót és javítja az önértékelést is.
Munkások vagy a munka ünnepe? Mióta ünnepeljük május 1-ét Magyarországon?

Munkások vagy a munka ünnepe? Mióta ünnepeljük május 1-ét Magyarországon?

Itthon május elsejéről először 1890-ben emlékeztek meg, az első felvonulást a Városligetben tartották. De miért május 1-én ünneplünk?
Május első vasárnapja: a nevetés világnapja is

Május első vasárnapja: a nevetés világnapja is

Tudtad, hogy május első vasárnapja a nevetés világnapja is? És azt, hogy először 1998-ban Indiában egy úgynevezett nevető klubban tartották meg?
Anyai küldetések – te melyik film műfajába illessz be?

Anyai küldetések – te melyik film műfajába illessz be?

Egy kisgyermekes anya napja egy akciófilmbe illő kihívások sorozata: reggeltől estig pelenkacsaták, katasztrófaelhárító műveletek, békítő bírák testületi ülései és mentőexpedíciók sokasága a játszótéren. Sok sírással, bizonytalansággal, puszival és öleléssel.
Ugrás az oldal tetejére