Jelenlegi hely

Szülőként kikapcsolódni - Gyerekkel vagy gyerek nélkül?

A hétvégi programszervezésnél, kirándulásnál a szülők gyakran teszik fel egymásnak a kérdést: vigyük vagy ne vigyük a gyerekeket? Hiszen - lelkiismeret-furdalás ide vagy oda - milyen jó is lenne nélkülük kiruccanni, túrázni a természetben, várost látogatni, percekig bambulni a kirakat előtt, nyugodtan kávézgatni az őszi napsütésben.

Feltételezem, hogy a szülői egység e kérdés eldöntésénél megoszlik, az egyik fél támogatja a gyerekek nélküli kikapcsolódást, míg a másik fél kevésbé. A mi családunkban is így van: szeretem, ha a két kislányommal közösen szervezünk programot, nekem nem jelent problémát, hogy velük is foglalkozni kell, miközben kirándulunk, túrázunk.

Szeretem nekik megmutatni a „világot”, és mindig rájövök, milyen jó megfigyelők, már egy kisebb autóút alkalmával is sok-sok újdonságra kérdeznek rá.

De bevallom, néha kifejezetten jól esik a gyermek nélküli lazulás.

Egyik alkalommal esküvőre voltunk hivatalosak. Első gondolatunk az volt, hogy megy az egész család. Aztán mégiscsak megfordult a fejünkben, hogy mi lenne, ha csak ketten mennénk? Környezetünkben több megoldással is találkoztunk, van aki soha nem visz gyermeket az esküvőre, vagy csak a szertartásra viszi el, az esti vacsorára viszont már nem.

Kalandos esküvő

Végül úgy döntöttünk, hogy a gyerekek is jönnek velünk, és részt vesznek az egyházi, polgári szertartáson és utána a vacsorán is. 

A lányok még nem voltak esküvőn, így szerettünk volna nekik megmutatni élőben is, hogyan lesz a menyasszonyból és a vőlegényből férj és feleség.

Az esküvő előtt azonban szükség volt némi előkészületre. Mindenekelőtt szükséges volt beszerezni alkalomhoz illő ruhát, hozzá illő harisnyával, cipővel, kabáttal. Esküvőről szóló történeteket olvasgattunk, képeket nézegettünk közösen.

Az esküvő napján a lányok nagyon be voltak zsongva és bár többször is megbeszéltem velük, hogyan kell (kellene) viselkedniük, mégsem ment minden olyan simán. Megpróbáltunk időben érkezni, azonban volt egy kis csúszás és a szertartás előtt várakozni kellett.

A lányok elkezdtek fogócskázni a sorban, a várakozó tömeg egyre jobban rájuk figyelt, így azonnali gyors megoldást kellett találni, kaptak a táskámból kekszet, majd elkezdtünk prospektusokat lapozgatni. A házasságkötés alatt a kisebbik lányom apa ölében ült, néha közbe szólt (szerencsére csak halkan), máskor lelkesen mutatott az ablak felé, ahol éppen busz közlekedett... 

Kisebb beszéddel megúsztuk az esküvő hivatalos részét, majd következett a fotózás.

Az épület előtti szökőkútnál a lányok a vízsugár mellett sétálgattak és körberohangálták. A fotózás helyszínén található dombot is sajátosan vették birtokba. Felmentek a tetejére és legurultak róla egymás után.

Ennél a pontnál majdnem előbújt belőlem a házisárkány, de aztán egy mosoly közepette inkább felsegítettem a szép ruhába öltözött gyerkőcöket, és gyorsan letörölgettem a füvet a ruhájukról.

A szép rózsaszín nylon harisnya persze nem bírta a fokozott igénybevételt. Az est folyamán mindkét kislány talált magának játszópajtást, sokat táncoltak és jól érzeték magukat. Mindent összevetve az esküvő kicsit zűrös volt.

Néha azon kapom magam, hogy túl sokat várok el a gyermekeimtől. Konkrét helyzetben azt, hogy felnőtt módjára viselkedjenek, bírjanak csendben, nyugodtam várakozni, majd egy helyben ülni és egy órán keresztül figyelni.

Amikor újra gondolom az egyes szituációkat, próbálom az ő helyzetükből szemlélni a világot, így sokkal egyszerűbb, külsőségektől mentes kis helyszínt kapok. Ott egy szökőkút? Akkor fussunk oda, gyűjtsünk falevelet, gesztenyét! Ott egy domb? Szaladjunk fel a tetejére! Mindegy, hogy milyen ruhában, milyen esemény közepette, csak egyszerűen tegyük azt, amihez kedvünk van.

A szülő szemszögéből, természetesen teljesen más a helyzet... 

Egyéb programok kialakításánál próbálok vigyázni az egyensúlyra, baráti találkozók esetében először kipuhatolom, hogy lesznek-e ott gyerekek, mikor kezdődik, meddig tart a buli. Figyelembe veszem a házigazda kéréseit is, amikor átgondolom vigyünk-e gyerekeket.

Egy egész hétvége gyerekek nélkül? Igen, miért is ne? Két-három külön eltöltött nap után boldogan, kipihenten térünk vissza a családi élet rögös színterére. Miközben ők is jól érzik magukat a nagyszülőknél. A legjobb az, ha a közös családi és a gyerek nélküli lazulós programok is helyet kapnak az életünkben. 

Kellemes kikapcsolódást Mindenkinek! Gyerekkel vagy nékülük! ;)

Hannamami
- Budapestimami - 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogyan töltsük az Apák napját? 5+1 tuti ötlet

Hogyan töltsük az Apák napját? 5+1 tuti ötlet

Mindjárt itt az Apák napja! Magyarországon az Apák napját június harmadik vasárnapján tartjuk, idén június 16-ra esik. Ez az a nap, amikor végre a kedves édesapák is kapnak egy kis figyelmet és törődést, rukkoljunk hát elő valami emlékezetessel! Hiszen megérdemlik, hogy ezen a napon kicsit lazítsanak és jól érezzék magukat. Ha egy kis inspirációra van szükséged, íme 5+1 tuti ötlet, hogyan töltsétek el ezt a napot.
Újdonság: Tesz-Vesz város lakói asztalhoz ülnek

Újdonság: Tesz-Vesz város lakói asztalhoz ülnek

Mókás könyv az étkezésről a 105 éve született Richard Scarry rajzaival.
Mit is adjunk évzáróra a tanár néninek?

Mit is adjunk évzáróra a tanár néninek?

Csakis olyat, amit Te magad is elfogadnál! Belegondoltál már, mit jelenthet neki hazacipelni 3 tálcát az osztály nevével feliratozvam 2 vázát és számtalan bögrét minden évben? 
Önállóan olvasna a gyermekem, de milyen könyvet válasszak neki?

Önállóan olvasna a gyermekem, de milyen könyvet válasszak neki?

Az olvasás maga, a titkok és kalandok világába való repülés. De hogy repüljön egy, az olvasást most kezdő gyerek? Különlegesen szerkesztett könyvekkel segíthetünk nekik. Segítünk a választásban!
Ugrás az oldal tetejére